Írta: Kerekes Ernő Ferenc
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 278
Bűneid bogáncsok hófehér rózsakertben,
ruhámat nem féltettem
Múltad kemence izzó parazsa,
arcom meg nem égett.
Fájdalmad fűrészfog sikoltása,
fülem fedetlen figyelt
Nem a magam nevében járok.
Aki elküldött, ezt mondta:
Rózsakertje szépséget illatoz majd,
kemencéjében lágy kenyér fog sülni,
fűrészével tágas hajlékot épít.
Ruhádra én vigyázok,
arcodat hűsítem,
füleddel én is hallok.
Te pedig lásd őt az én szememmel.