Látkép
Írta: Dávid Adél
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 244
Látkép
Váratlanul történtek a dolgok,
egészen elsápítva ábrázatom.
Az injekciós tű mögül nézve rá,
elmozdult minden, sötét.
Riadtan locsolt, pofozott, ordított.
A szék alatt a víz lassan formákat öltött,
lágyan úsztatva egy nincstelen világba.
Fölöttem az ég megnyílt, körkörösen
tekintettek rám a fehér maszatból.
Hang lett, majd kép, zsibbadt minden,
hatalmas állkapcsával kreálta a szavakat.
Nem is tudom mi zavart jobban, a vakító
lámpasor vagy a tömérdek cukros víz.
Lesütött szemekkel búcsúztam,
megint utolért.