Last Vegas
Írta: Jóna Dávid
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 223
Last Vegas
a pocsolyát látod, azt nem, hogy milyen mély,
a kilátástalanság veled együtt ébred,
befűzöd a papírt, a papír befűzi a szavakat,
a szavak pedig Téged.
személyiségmentes iroda, vaklicit a holnapra,
a szövődmények sora nem fér fel a kórlapra,
lelked hiába igaz, újra és újra téved
elrejt és megóv a felismerhetetlenséged.
értem én, hogy felfegyverezzük a lázadókat,
de aztán, hogy veszed el tőlük a fegyvert?
miközben nem adhatod vissza a gyermek gyermekkorát,
a magárahagyott világ elkényezteti a fegyvertőzsdék milliónyi alkuszát.
a város újra és újra magának mond ellent,
nagyképű, mértéktelen, közben mérges gázokat szellent,
ketrecharcunkban csak az idő az, ami elment, semmi más…
Last Vegas - végállomás!
Esetleg elaludt közben? Mázlista!
– száraz jég, műkönny, főcím dal, stáblista…