Írta: Csíki András
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 262
Lassan elszunnyad
Nagyanyám porfelhő,
vastag, sűrű por,
fekete fejkendő.
Volt. Van, valahol.
Nagyanyám nehéz csend,
mázsa suttogás,
lent, lent, lent, újra fent –
nem is hallja más.
Nagyanyám görbe hát,
én-te feledés.
Kit lát? Engem lát.
Szeme: szemnyi rés.
Nagyanyám félhomály,
félév, -óra csak,
köd alatt őszi táj,
lassan elszunnyad.