Lantosi Nóra - Libikóka
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 486
Libikóka
A láncos hinta mellett van a kedvenc padom. Szép az idő, ilyenkor délelőtt kevesen vagyunk a téren. A libikóka is mozdulatlan, a homokozóban néhány vödör, süteményforma. Hátra dőlök a padon, süttetem az arcom. Kicsit rázogatom a babakocsit, még nem alszik . Egy-két cuppogás, megtörlöm a száját, betakargatom. Éppen előveszem a regényemet amikor megjelennek. Egy csapat tizenéves fiú. Állva hintáznak többen is, csattogtatják a libikókát. Birkóznak a homokozóban, kergetőznek, kiabálnak, nevetnek. Nem merek mozdulni. Felnőttet sem látok velük, belekapaszkodom a kocsi fogójába, elteszem a könyvemet, a táskámat a takaró alá. Most mit csináljak, elinduljak, maradjak? Próbálok észrevétlen maradni, csak ne ébredjen fel a kicsi! Egyszer csak két fiú megáll előttem. Az egyik , fekete hajú barnaszemű megszólít:-Megnézhetjük? –Csak óvatosan éppen most aludt el!-Lejjebb húzom a plédet. Csak nézik, egyre többen körém gyűlnek.-Sokat sír ez a pulya? –ezt már egy másik kérdezi. Felnézek rá , csillog a szeme. -Ha sír akkor felveszem, ringatom. - Maga az anyja?- Igen- Mi innét az otthonból vagyunk, szabadidőnk van . -Ekkor sípszó hallatszik, a fiúk indulnak, ketten is megsimogatják a kocsi oldalát. Többször visszafordulnak, megállnak. Felébred a fiam, sírni kezd. Kiveszem, magamhoz ölelem, ringatom, a cumit a szájába teszem. Pár perc, megnyugszik. A fiúk integetnek, már látom a két férfit is. Sorakoztatnak, az egyikük szív még egy slukkot a cigijéből, aztán rám néz.
Találkozik a tekintetünk.- Ugye nem ijedt meg? – ezt már akkor kiáltja amikor elhaladnak a tér drótkerítésénél .Integetek, hogy nem.
Még mindig süt a nap, ülök a padon, olvasni kezdem a regényemet. A kicsi alszik, a libikóka is mozdulatlan. A homokozó üres, a láncos hinta még nyikorog, egy kicsit fúj a szél.