Lakógyűlés a Takács Mihály utcában
Írta: Krupa Sándor
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 69
LAKÓGYŰLÉS A TAKÁCS MIHÁLY UTCÁBAN
Szereplők:
TANÁR
KÖZÖS KÉPVISELŐ
KETTEDIK ANDRÁS
BREHT BÉLA
CICEI CECILIA
DÁMA DÉNES
DRÁMAÍRÓ TANULÓK
I. jelenet
Szín: Az Állami Drámaíró Képző Intézet egyik tanterme
Szereplők: TANÁR, KETTEDIK ANDRÁS, BREHT BÉLA, CICEI CECILIA, DÁMA
DÉNES,
valamint drámaíró tanulók
TANÁR:
Na, idefigyeljenek, kelekótya punnyadékok! Ne képzeljék, gumicsizmás
trágyataposók, hogy sült galambként csak úgy az ölükbe fog hullani a lenyűgöző, elképesztő,
lebilincselő, megdöbbentő téma, a drámai nyersanyag és drámai hatásmechanizmus. Nem fog,
kedves, fiatal marhácskáim! Azért keményen meg kell dolgozniuk! Ki szeretne megdolgozni
azért a kegyelem kettesért, amit a legjobb esetben összekaparhatnak maguknak? Jól látom,
András, maga jelentkezik?
ANDRÁS
(bajsza alatt mosolyogva): Bocsánat, tanár úr, én meg sem mozdultam!
TANÁR:
Miért nem mozdult meg, maga szerencsétlen idióta? Hiszen kérdeztem valamit!
ANDRÁS
(visszafojtott nevetéssel): Természetesen szeretnék megdolgozni a jó jegyért, tanár
úr! Szeretnék mindent megtenni, hogy megfelelő témát találjak a vizsgámhoz.
TANÁR:
Remélem is, maga kis szarházi, hogy nem dögleni jött ebbe a drámaíró iskolába. Ez
a kontinens legrangosabb iskolája, ha maguktól nem tudnák, idióták! Brecht Béla, maga
nyomorult hülye, mit nézeget a pad alatt? A köldökét? Remélem, nem mást, maga perverz
disznó!
BÉLA
(vigyorogva): Elnézést, csak jegyzeteltem.
TANÁR:
Kit érdekel, hogy mit csinál? Mit vigyorog? Azt kérdeztem, hajlandó-e elmenni
kórházba, temetésre, háborúba, esküvőre, lakógyűlésre, bárhová, annak érdekében, hogy
témát találjon a szánalmas kis házi feladatának a megírásához, maga nyámnyila kretén
majom.
(elégedetten elneveti magát, a tanulók dobogni kezdenek a lábukkal)
- Nos, kedveskéim, melyik szocializmus idején keletkezett drámánk karakterének a bőrébe
bújtam bele? Csak Dénes jelentkezik? Tessék!
DÉNES:
Az Ezüst üst és vasökölből a részeges bokszedző?
TANÁR:
Nem, Danikám, sajnos nem. Á, Cecília is jelentkezik! Mondd!
CECILIA:
Tanár úr, szerintem, ez a karakter a Toljuk be a Ladát, babám! című drámában
szerepelt, a téeszelnök börtönviselt testvérének a stílusát hozta nagyon szellemesen a kedves
tanár úr.
TANÁR:
Cecikém, zseniális vagy! Jár az ötös, nem is egy, hanem kettő, mert a Toljuk be a
Ladát…! nem is volt kötelező olvasmány, csak szorgalmi feladatnak adtam fel. Úgyhogy,
bravó! Ha idézni is tudsz a műből, kincsem, akkor adok még egy ötöst.
CECILIA :
Mindjárt mondom, tancsi bácsi. Meg is van. Az egyik idézet: „A vetőgépet miért
nem a téesz pénzéből vetted, te nyámnyila kretén majom!” Egy másikra is emlékszem: „
Kovácsné kartársnő, mit nézegetsz a pad alatt? A köldöködet?”
TANÁR:
Remek, tündérkém!
(a diákok dobolni kezdenek a lábukkal)
- Bocsánat, tudom, véget ért az óra, de még egy perc türelmet kérek. Mindenkit tisztelettel
arra kérek, hogy a következő órára találja ki, hogy hová fog menni ihletet és nyersanyagot
gyűjteni a drámájának a megírásához. Oda menjetek, ahol sok konfliktus és drámai szituáció
várható. Figyeljétek meg alaposan a drámai helyzetek kialakulásának a koreográfiáját, az
eredő pontokat jól határoljátok be, a drámai cselekmény lefolyásának a dinamikáját,
szerkezetváltozási eredőket ismerjétek fel, és a konfliktusok tapadását is vázoljátok fel, úgy,
hogy majd a saját témátok húrjait pengén rá tudjátok feszíteni! Köszönöm, drágáim! Viszlát,
édeseim, jó munkát kívánok! Szeretlek benneteket! Zsenik vagytok mindannyian, kivétel
nélkül! Az asztalra tettem az autogramkérő lapot. Pá!
II. jelenet
Szín: Egy társasház belső udvara
Szereplők: KÖZÖS KÉPVISELŐ, Kettedik András, Brecht Béla, Cicei Cecilia, Dáma Dénes
ANDRÁS
(suttogva): Szerintem menjünk!
BÉLA
(suttogva): Menj, ha akarsz, mi maradunk, ugye, Ceci? Ugye, Dani?
DANI:
Maradjunk! Várjuk ki a végét!
KÖZÖS KÉPVISELŐ:
Úgy látom, nagy a baj! Kevesen jöttek el. A harminc lakásból csak
négy lakás van képviselve, ha jól látom. Nem vagyunk szavazóképesek, de sebaj, megoldjuk!
A törvény szerint, ha most feloszlatom a lakógyűlést, és fél órán belül ismét összehívom,
akkor elegen leszünk a szavazáshoz. Szavazóképesekké válunk a törvény értelmében.
DANI:
Miért vagyunk ilyen kevesen?
KÖZÖS KÉPVISELŐ :
Az influenza járvány miatt sokan lebetegedtek. Akik nem, azok pedig
nem szeretnék elkapni, inkább otthon maradtak. Szerintem. De nem vagyok túlságosan
tájékozott, máskor is ilyen kevesen szoktak lenni?
CECILIA:
Igen.
DANI:
Nem. Van, amikor ennél is kevesebben.
ANDRÁS :
A járvány csak rátett egy lapáttal. Majdnem én is otthon maradtam.
KÖZÖS KÉPVISELŐ:
Szerintem kezdjünk! Én vagyok az új közös képviselőjük, Marikát
Isten nyugosztalja! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, a nevem B. Tóth László, ha ismerős
a hangom, az nem a véletlen műve. (nagyot nevet)
- Remélem mielőbb megkedveljük egymást, és kialakul egy bizalmi légkör, ami
elengedhetetlen egy lakóközösség és a közös képviselőjük között. A fél órás szünet után, ha
megengedik, felolvasom az önéletrajzomat. Valamint szeretnék beszámolni a következő öt
évre kivetített terveimről. Félórás szünet in-dul!
III. jelenet
Szín: a társasház belső udvara
Szereplők: Közös képviselő, Kettedik András, Brecht Béla, Cicei Cecília, Dáma Dénes
ANDRÁS:
Ennek így semmi értelme. Lépjünk le!
BÉLA:
Mi bajod van?
ANDRÁS:
Miről gyűjtünk anyagot, ha a lakók közül senki nem jött el? Hol lesznek itt drámai
szituációk? Milyen nyersanyagot tudunk itt gyűjteni? Én húzok haza. Jön valaki? Holnap
keresek egy temetést. Vagy elmegyek szülői értekezletre a nővéremmel. Valakit be tudok
vinni. Áll a bál.
Az oszifő teljesen alkalmatlan, most jött a fősuliról. Meg akarják buktatni. Jön velem szülőire
valaki?
BÉLA:
Hogyha már ennyi energiát beleöltünk a szervezésbe, ne adjuk fel ilyen könnyen.
Hozzuk drámai helyzetbe a közös képviselőt.
CECILIA:
Igaza van Bélának. Mire megszereztem a meghatalmazásokat, mire Dani
begyűjtötte az aláírási mintákat, mire András megtanulta aláhamisítani, ráment egy csomó
időnk. Maradjunk, nézzük, mit tudunk kihozni ebből a helyzetből. A közös képviselő új,
semmiről nem tud semmit, egy tapasztalatlan zöldfülű. Nézzük meg, mire hogyan reagál!
Mindjárt szavazóképesek leszünk, azt szavazunk meg, amit csak akarunk. Olyan drámai
helyzetet hozhatunk létre, amilyent csak nem szégyellünk.
ANDRÁS:
Ez igaz. Jó, maradjunk! Van egy ötletem, szavazzuk meg, hogy a közös képviselő
autóját adjuk el, és az árából építsünk egy színházi próbatermet. Mondjuk valamelyik
padláson. Esténként jöhetnének próbálni a lökött színész szakosok.
DÉNES:
Vagy alakítsunk egy lakóbizottságot, és szavazzunk meg magunknak egy-egy
szolgálati lakást, hogy felelősséggel elláthassuk a lakóbizottsági teendőinket.
CECÍLIA:
Tök jó ötletek. Ezektől biztosan kiakad B. Tóth.
KÖZÖS KÉPVISELŐ:
Figyelmet kérek! Vegyük úgy, hogy lejárt a fél óra. Ezennel ismét
összehívom a lakógyűlést és megállapítom, hogy a lakógyűlés négy fővel immár
szavazóképessé vált. Első szavazást máris elrendelem. Ki szavaz arra, hogy elfogadjuk azt,
hogy a lakógyűlésünk a törvénynek megfelelően szabályos módon szavazóképessé vált?
Szavazzunk!
(Mindenki felnyújtja a kezét.)
KÖZÖS KÉPVISELŐ:
Köszönöm! Ezennel megállapítom, hogy minden szabályosan zajlott.
Amint ígértem, először az önéletrajzomat olvasnám fel. Ne ijedjenek meg, rövid leszek,
néhány oldalba sikerült besűrítenem élményekben és sikerekben gazdag életem legfontosabb
állomásait. Ne féljenek, a legendás rádiós múltamra is ki fogok térni.
ANDRÁS
(közbevág): Élve jogommal, szavazást kérek arról, hogy szükségesnek érzi-e a
tisztelt lakógyűlés a közös képviselő önéletrajzának meghallgatását. Szavazzunk! Ki szavaz
arra, hogy ne hallgassuk meg?
KÖZÖS KÉPVISELŐ
(meglepetten): De kérem! Miért? Milyen jogon?
(mindenki felemeli a kezét)
ANDRÁS:
Megállapítom, hogy a lakógyűlés egyhangúan megszavazta, hogy most nem
hallgatjuk meg az önéletrajzot.
KÖZÖS KÉPVISELŐ:
Szabad megkérdeznem, hogy milyen törvényi alapon kezdeményezte
a szavazást?
CECÍLIA :
Kérdésem van a közös képviselő úr felé. Hol van a gondnok?
ANDRÁS:
Miért nem esett szó eddig a gondnokról?
DÉNES:
Közös képviselő úr, miért hallgat ilyen sokatmondóan a gondnok távollétének az
okáról?
KÖZÖS KÉPVISELŐ :
A gondnokkal telefonon beszéltem délelőtt. Elnézést kért, de
influenzás lett. Negyven fokos lázzal fekszik otthonában. Sajnos mindenki lebetegedett náluk.
Nem szeretné, ha valakit megfertőzne az influenzájával, így inkább otthon maradt. Ezt épp
most akartam mondani, csak megelőztek a kérdésükkel.
BÉLA:
Persze, hogyne, „megelőztük a kérdésünkkel”. Élve jogommal, szavazást kérek! Ki
szavaz arra, hogy váltsuk le a gondnokot és helyette Kettedik András lakótársunkat nevezzük
ki a társasház gondnokává?
(Mindenki felnyújtja a kezét.)
BÉLA :
Gratulálok Kettedik Andrásnak, az új gondnokunknak a kinevezéséhez.
ANDRÁS:
Köszönöm a bizalmat. Igyekezni fogom lelkiismeretesen ellátni a gondnoki
teendőket. Hangyaszorgalmat és dinamikus aktivitást tudok ígérni. Ennek fejében
természetesen megfelelő bérezést kérek, hiszen a szabadidőm lelkiismeretes felhasználását a
társasház ügyeinek intézésére akkor tudom felajánlani, ha a bérezésem korrekt és megtisztelő
lesz számomra.
CECÍLIA:
Ez természetes. Szavazást kezdeményezek! Ki szavaz arra, hogy az új gondnokunk
havi fizetése érje el a mindenkori létminimum háromszorosát?
(Mindenki felemeli a kezét.)
CECÍLIA:
Köszönöm. Lehetett volna akár négyszeres is, de most már mindegy.
ANDRÁS:
Hangyaszorgalmat és dinamikus aktivitást ígértem, ennek jegyében máris
szeretném a társasház érdekeit szem előtt tartva kezdeményezni, hogy a közös képviselő
önként ajánlja fel a tulajdonában álló személygépkocsiját a társasház számára. A befolyt
összeg egy részét a gondnok fizetésére költenénk. Javaslom, hogy a másik részéből alakítsunk
ki a második tömb padlásából egy legalább harminc fő befogadására alkalmas színháztermet.
KÖZÖS KÉPVISELŐ :
Valamit félre értettem, valószínűleg. Megismételné, kérem? Mit
szeretnének?
BÉLA:
Ne húzzuk az időt!
DÉNES:
Haladjunk! Sok dolgunk van!
ANDRÁS:
Az autóját kérjük, hogy ajánlja fel a lakóközösség számára! Jobb helye lesz ott,
meglátja. Újrahasznosítjuk, színház lesz belőle, egy átlagos napon harminc embernek fog
örömöt okozni. Mit nem értett ezen?
KÖZÖS KÉPVISELŐ
(nem talál szavakat): Mit képzelnek? Megőrültek?
CECÍLIA:
Van magának egyáltalán autója, B. Tóth úr?
KÖZÖS KÉPVISELŐ
(zihálva veszi a levegőt): Van, igen. De mi közük van hozzá? Az
enyém. Nem adom.
CECÍLIA:
Elektromos?
KÖZÖS KÉPVISELŐ
(kilazítja a nyakkendőjét): Nem, nem elektromos. Belsőégésű.
Remélem, nem baj.
CECÍLIA :
De, sajnos baj! Az az autó jelenleg csak néhány embernek okoz
örömöt. Magának és a családjának. Esetleg néhány barátjuknak, rokonuknak. Viszont a
tudomány jelenlegi állása szerint, emberek százainak, ezreinek okoz problémát azzal, hogy az
autójának a belsőégésű motorja mérgezi a levegőt. Mindegy. Ebbe most ne menjünk bele!
Hajlandó az autójának az árát humanitárius okok miatt felajánlani a társasházunk számára?
KÖZÖS KÉPVISELŐ :
Természetesen nem. (iszik egy korty vizet)
Ez nem csak vicc?
DÉNES:
Ugye nem gondolja, hogy van kedvünk viccelődni, amikor arról van szó, hogy a
levegő mérgezése helyett egy nemes célra próbáljuk felhasználni a rendelkezésünkre álló
eszközöket?
BÉLA:
Javaslom, hogy adjuk bérbe a kerékpártárolókat és a padlástereket. A befolyt összeget
fordítsuk drámaíró kurzusok finanszírozására.
CECÍLIA:
Tök jó ötlet! És vegyünk minden lakónak színházbérletet.
ANDRÁS:
A gondnoki fizetés, a színházterem, a bérletek stb. finanszírozásához javaslom,
hogy az öt háztömbünkből ez egyiket mielőbb értékesítsük.
CECÍLIA:
Ez törvényes?
ANDRÁS:
Nem hiszem.
BÉLA:
Nem, de ha a befolyt összeget megtarthatják a lakások tulajdonosai?
Mi a lakások árának csak egy részét használjuk fel.
ANDRÁS:
Úgy van! Az eladott háztömbben lakóktól vonjunk le tíz százalékot a MKB
tizenhatodik paragrafusának 8. bekezdése alapján. Erről, élve gondnoki különleges jogommal,
azonnal szavazást kérek!
(Mindenki megszavazza a javaslatot.)
KÖZÖS KÉPVISELŐ
(magából kikelve): Mi folyik itt! Hívom a rendőrséget!
ANDRÁS
(Cecíliának, morgolódva): Csak ennyit tud mondani? Semmi látványos drámai
kifakadás? Még egy megrendítő monológra sem futja?
CECÍLIA :
Ne türelmetlenkedj. Várjuk ki a végét!
DÉNES:
Élve jogommal, szavazást kérek a tisztelt lakógyűléstől arra vonatkozóan, hogy
leváltsuk-e a közös képviselőnket, akinek a viselkedésével és szakmai kompetenciájával
kapcsolatban súlyos problémák merültek fel. Ki szavaz arra, hogy váltsuk le B.
Tóth László urat a tisztségéből? Kérem, szavazzunk!
(Mindenki megszavazza.)
KÖZÖS KÉPVISELŐ:
Ezt nem hiszem el! Maguk nem normálisak! Ehhez nincs joguk! Ez
nem így megy! Nem lehet engem csak úgy leváltani! Hívom az ügyvédemet!
(előveszi a telefonját, idegesen hívni kezd valakit)
ANDRÁS:
Megállapítom, hogy társasházunk lakógyűlése egyhangúan megszavazta, hogy a
jelenlegi közös képviselőt, B. Tóth Lászlót mentse fel tisztségéből.
CECILIA :
Én szívesen elvállalom a közös képviselői megbízatást.
ANDRÁS:
Köszönjük a nagylelkűségét!
CECILIA:
A jelenlegi közös képviselői fizetés kétszereséért.
DÉNES :
Élve jogaimmal, javaslom, hogy Cecei Cecíliát válassza meg a lakógyűlés közös
képviselőnknek a jelenlegi fizetés duplájáért.
ANDRÁS:
Kérem, szavazzunk!
(Mindenki megszavazza a javaslatot.)
A LEVÁLTOTT KÖZÖS KÉPVISELŐ:
Beszéltem az ügyvédemmel. Azonnal itt lesz.
Értesítette a rendőrséget. Lesz itt mindjárt ne mulass!
CECÍLIA :
Élve a közös képviselői jogaimmal, felszólítom B. Tóth Lászlót, hogy azonnali
hatállyal hagyja el a lakógyűlésünket, illetve a társasház épületének a magánterületét, ahol
jelenleg jogcím nélkül tartózkodik. Amennyiben erre nem hajlandó, akkor megkérem a
jelenlévő fiatalembereket, hogy alkalmazzanak testi kényszert. Csendben megjegyzem, hogy
András fekete öves karate mester, Dénes pedig az ifjúsági válogatottban birkózott sokáig.
(A közös képviselő elveszíti önuralmát, szidni kezdi a lakógyűlés tagjait és a
hozzátartozóikat., majd székeket kezd el hozzájuk dobálni. Tombolásának András és Dénes
vet véget, akik testi kényszert alkalmazva eltávolítják a helységből.)
CECÍLIA:
Mindenkitől elnézést kérünk a kellemetlen jelenetért. Most, hogy magunk
maradtunk, kérdezem tőletek, hogy mennyire vagytok elégedettek a megnyitott társadalmi
metszettel?
BÉLA:
Én bevallom, nagyon csalódott vagyok. Semmi olyan nem történt az elmúlt órában,
amit használhatnék a házi feladatom megírásához. A megfigyelt karakter olyan reakciókat
mutatott, ami teljesen kiszámítható volt, szinte közhelyes. Egy nulla volt az egész. Egy nagy
semmi.
ANDRÁS:
Én nem így értékelem a helyzetet. Szerintem, akik egy kicsit is érzékenyek a
leheletfinom drámai helyzetekre, melyek a nyers, durva drámai hatások mellett felhangokként
ünnepélyes pillanatokban megmutatkoztak, azok majd gazdag tapasztalatokkal ülhetnek le
megírni a házijukat. Nem hiába szerveztük meg éjt nappallá téve, hogy bejuthassunk erre a
társasházi lakógyűlésre. Sikerült a mai magyar társadalmi valóságból egy kiváló metszetet
készítenünk. Drámaírói mikroszkópunk tárgylencséjére kenhetjük az egész elmúlt órácskát,
hogy megvizsgáljuk a valóságot drámaíró szemmel.
CECÍLIA:
Teljes mértékben Andrással értek egyet.
DÉNES:
Úgy van! Bravó! Gratula a szervezőknek!
CECÍLIA: Köszönjük, Dénes, nagyon kedves vagy! Most pedig élve közös képviselői
jogommal, szavazást kérek a következő ügyben. Az előttünk álló időszakban valószínűleg
ugrásszerűen meg fognak nőni az óvadékokra, a védőügyvédekre, a kenőpénzekre fordított
kiadásaink, ezért javaslom, hogy a társasház öt lakóépületét sürgősen értékesítsük, és a befolyt
összeget különítsük el egy direkt ebből a célból létrehozott számlán. Kérem, szavazzunk!
ANDRÁS:
Szavazás előtt gondoljuk át, hogy érdemes-e az összes lakást eladni a lakók feje
fölül, a tudtuk és belegyezésük nélkül. Kibírjuk-e majd azt a felháborodásból származó
nyomást, ami harminc lakás lakói részéről fog érni bennünket? Nem lenne elég kettő, esetleg
három háztömb értékesítése? Higgyétek el, abból is nagyon komoly összeg folyna be.
BÉLA :
Nem kell ennyit problémázni! Azért vannak az ügyvédek, hogy megoldják a
felmerülő jogi ügyeket. Ezért fogjuk fizetni őket. Nem figyeltél, Andriska?
CECÍLIA:
Szavazzunk! Ki szavaz arra, hogy mielőbb adjuk el az öt háztömbből álló
társasházat, mely magába foglal harminc jó állapotban lévő háromszobás összkomfortos
lakást?
(szavaznak)
CECÍLIA:
Megállapítom, hogy három igennel és egy tartózkodással a lakógyűlés elfogadta,
hogy adjuk el az egész társasházat. Mindenkinek köszönöm a munkáját. Azt hiszem,
kellemesen elfáradtunk. Megérdemlünk egy jó hideg sört.
BÉLA: Így van! Menjünk át a Hínárba!
ANDRÁS:
Akkor inkább már a Mocsárba! Ott ma van ingyenes meleg szendvics.
CECÍLIA:
Inkább menjünk a Fenébe, az van a legközelebb. Nincs kedvem sokat
csámborogni. Teljesen leamortizálódtam.
(A fiatal drámaírók összepakolnak, valamin vitatkozva elindulnak a közeli sörözőbe
meginni valamit, és leszűrni a drámai helyzet tapasztalatait.)