Írta: Hepp Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 301
Hittük, hogy nem, de persze majd
a csend minket is összehajt
élére mint az ingeket,
kéket és álmos karmazsint,
fehéreket alkalmasint
rétegre réteg, eltemet,
múlnak az álmok - semmiség,
szabálytalanból új klisék
születnek észrevétlenül,
megszokjuk, én is megszokom
a szűkre zsúfolt polcokon
alul ki van, s ki van felül.