Lábnyomomban a csend
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 455
Lábnyomomban a csend
Történt, hogy kitéptem szívem egy kis időre,
az ember néha nem tudja, mit csinál;
időnként őrült, halálvágyó, átkozott és dőre,
de az életbe hal bele végül, mint mindenki más.
Aztán a szívem valahogy a helyére került,
talán megtanulta végre, mi is a honvágy,
az évszakok is megmaradtak becses örökségül,
s valóra válni jelentkezett sok álom és vágy.
Máskor figyeltem a zajt csúcsforgalomban,
káromló szavakat, dühödt ordítást;
majd megszólalt lágyan a csend lábnyomomban
s onnantól kezdve nem hallgattam mást.