Kutyahűség
Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 241
Kutyahűség
(Köves József Mesteremnek)
Bocsásd meg kutyahűségem.
Teher néha a túlzott
ragaszkodás úgy vélem…
De nem is értheti más,
csak te,
hogy, kivert kutyaként,
kit senki se hív már régóta,
s azt is efelejtette milyen volt amikor még füttyentettek neki,
sosem engedték lábhoz,
kiszámíthatatlannak mondták,
pedig csak azt harapta aki
hazudott,
csalt,
lopott
s mégis…
Vagy épp ezért
rugdalták ki,
nem volt senki
ki a nevén nevezte volna
vagy értett volna azon a régi
nyelven,
úgy óvakodtam, óvatoskodtam,
lopakodtam a falak árnyékában,
nem bízva régóta senkiben,
mikor megszólaltál
azon a hangon és
kimondtad a régi nevem.