Küldetést remélve

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 233

Küldetést remélve

Akkor este, magamban voltam, -
s egy messzi vendég érkezett,
és mielőtt lehullott holtan,
megállt a toronyház felett!

Lángolt egy hosszú-hosszú percig
augusztus felhőtlen egén.
- Hogy új életem most kezdődik,
nem tudta senki más, csak én.

A keserű alázatoknak
bódult ideje véget ért:
elindulok, hogy fényt találjak,
a számomra hullt csillagért!

Megyek, keresve égi fémet,
mely még nem szolgált fegyverül,
de fényében a lét körének
íve kitárul, s felderül.

Ha meglelem, felzeng az ének! –
lelkem új fémmel ötvözöm.
Megérint majd, de meg nem éget
egy régen várt sugárözön!

Elhozom, hintem két kezemmel:
- kicsorduló, élő edény –
Megteltek szétosztott szívemmel,
s a csillag akkor lesz enyém!