Kukoricázás a tilosban
Írta: Radnai István
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 137
KUKORICÁZÁS A TILOSBAN
Józsi és Ancika nagy egyetértésben járták a vonalat, minden végállomáson találkoztak. Ancika gömbölyded vonalai az egyenblúz és az egyenszoknya kereteit feszegették. Józsi egyszálbélű volt, Anci nem is sejtette, mennyire szereti a kukoricát.
Langyos este volt, mint általában akkor amikor a kukorica tejes érésben van. Teljesen átlagos, csillagos éjszaka, feljött a telihold is.
A telihold, ama veszélyes égitest, amely nemcsak a fiatalokat bolondítja meg.
Az enyhe szellő még meg sem zörgette a kukorica leveleit, szélesen terült el a kukoricás a vágányokkal párhuzamosan. Álltak a nyitott peronon, Ancika már leszámolt és a táskát az ülésen, a fapadon hagyta, ne húzza már tovább a vállát!
Józsi beszélt hozzá, oda is fordult, utolsó kanyar, sehol egy utas, a remízbe tartanak. A pálya egyenes, szokása ellenére visszafogta a szerelvényt. Ancika mellett kár elsietni.
Egyszer csak felkiáltott: - Nézd, kukorica! Nézzük meg már érik!
Le is szálltak, hogy törnek egy két csövet vacsorára, amikor a hold fénye és meleget párálló női test varázsa is áthatotta. Szájon csókolta Ancikát.
Ezzel el is dőlt, na még nem Anci, de az, hogy a kukoricacsövek még várhatnak.
Beljebb mentek. Az egyenszoknya rövid és bő, harangalakú. Józsi szíve elkezdett harangozni, Anci szíve válaszolt, mintha a nagymisére harangozna a sánta sekrestyés.
A kukorica ráér gondolta Józsi, kezét visszahúzva a blúz gombjain babrált. A frissen kapált kukorica közt a talaj puhának bizonyult. Hát még Ancika telt idomai.
Egyszer csak felsóhajtott Anci: - Elment... Én még nem súgta Józsi.
- De a vonat ment el! Józsi persze háttal olt a vaspályának.
Felpattantak, feledve a vágyakat, a szerelmet és a kukoricát. Futottak, ahogy lábuk írta... De a lejtőn nincs megállás!
Nemcsak Jóska és Ancika indultak el a lejtőn, a szerelvény is távolodni kezdett, Izzadtan álltak sínek mellett, pedig az estét másképpen képzelték.
A csillagok alatt, a távolban egy piros csillag világított a látóhatár szintjén, a vonat hátsó lámpája.
Mit volt mit tenni, bandukoltak a sínek mellett és legközelebbi kitérőnél felkurblizták a forgalmi ügyeletet.
Az ügyeletes megígérte, hogy áramtalanítja a szakaszt. De a lejtő nem lankásabb, inkább kissé meredekebb lett, a szellemvonat simán áthaladt az áramtalanított szakaszon. vidáman kattogtak a váltók, a néptelen állomáson. Az állomásfőnök már az ágyában horkolt, csak a felesége figyelt fel a kattogásra. - Te, Lajos miféle vonat közlekedik még ilyenkor?! - Hagyjál aludni, éjjelente a síncsiszoló járja a vonalat.
A külváros még nem ébredezett, a buszmegállóban vagy tucatnyian várták a szolgálati buszt.
Kicsit csodálkoztak, de Szabó kettő Jánosban valami megmozdult, felugrott a lassuló szerelvényre. - Biztosan rosszul lett a vezető - kiáltotta a többieknek.
De az egész szerelvényen egyetlen kalauztáska árválkodott, menetlevéllel és berolnizott apróval. Ahogy kell.