Kukázó ember öröme
Írta: Pataki Pál
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 321
KUKÁZÓ EMBER ÖRÖME
A december havas, hideg téllel köszöntött a városra. A hó nagy pelyhekben szállingózott. Ilyen zord időben a kutyát sem viszik ki hosszú időre az emberek. De nem mindenkinek adatik meg, hogy el-meneküljön a hideg elől. A szemétszállítóknak is, ha fúj, ha nem, dolgozni kell. Ha megtelnek a házak előtt lévő kukák szeméttel, azt el kell szállítani. Már egy hét is elmúlt a kiürítés óta, a kukázók örömé- re.
Egy középkorú férfi, aránylag jól öltözött fedetlenfejjel, dúshajjal, megáll az egyik kukánál. Körül néz. Kesztyűt húz a kezére. Jobb kezében pálca, bal kezével felhajtja a kuka fedelét. Belehajol a szeméttároló edénybe. A fejére szállt fehér hó megvilágítja fésületlen, fekete, kócos haját. Nem törődik vele. A szabad kezével néha lesöpri. Szedegeti a szemetes zacskókat. Beleszagol egyszer, kétszer. Kiveszi a benne levő hús, és a kenyér darabokat. Átszellemülve, örömmel teszi a nagy nejlonjába. A zacskót az orra elé tartva megszagolja és megállapítja: nincs szaga. Maradhat…
Botjával tovább kotorászik a sok „ kincs ” között. Majd belenyúl egy nagyobb csomagba, alig tudja kibontani a bekötözött kukászacskót. Mind két kezét használja a kiemelésnél. Gyorsan belenéz. Az oszlopon lévő villany felé tartva, keres, kutat benne. Meglát két zsömlét, majd egy kissé romlásnak indult almát, megtöröli a kesztyűs kezével, beledugja a többi közé. Tovább nézegeti a kuka tartalmát, majd a kis pálcájával félre tolja a burgonya héjakat. Felsóhajt: - Ó, Istenem!- Elkezd hangosan számolni, nem tartja vissza magát: - egy – kettő - három- négy - öt krumpli…! Ma este a hatvanadik születésnapomon, mely karácsony napján van, nagy lakomát tartok!- Mondja magának. - A krumplit megfőzöm, a húst pedig jól átsütöm. Van még egy kis napraforgó olaj, az olajos fla- konban, melyet tegnap találtam a Sugár – körúton kihelyezett kukában. Jó hogy tegnap hazavittem… - Ahogy kotorászik tovább, meglát egy nagy porcelán bögrét: - Hű, az anyját ! De jó pofa! Ebből aztán jót lehet inni! - Halkan, szinte súgva mondja: - Most látom, hogy egy kicsit csorba a széle, de nem tesz semmit. Nagyon jó lesz, hisz nekem ilyen nincs - Kiveszi a bögrét, forgatja a kezében: - De gyönyörű…! És micsoda szép festés van rajta! - Még betűket is felfedez az oldalán. Felemeli, az oszlopon lévő lámpafény felé tartva, el kezdi betűzni:
-A T E N Y E R Ő S Z Á M O D HATVAN-
Nehezen, de el tudta olvasni.
Szeret olvasni, ha valaki eldobja az újságot, felveszi és végig olvassa. Ez a hírforrása maradt számára hosszú évek óta. A főiskolán, ahová járt, egykor sokat olvasott. Szeretett tanulni, mindig jól vizsgázott.
Tágra nyílt szemmel tovább nézi bögrén az apró betűket Nehezen, lassan, betűzve el tudja olvasni a megkopott, de olvasható felírást:
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Azt vette észre, hogy izzad a tenyere, és könnyek peregnek a szeméből. Nem bánta, hisz nem látja senki a sötétben. Gondolta… Elkezd kutatni az emlékei között. - Mikor is köszöntöttek engem utoljára? Tíz éve elváltam, öt éve munkanélkülivé váltam…van annak már jó tíz, talán tizenkét éve is.
De most Valaki látatlanul köszönti. De vajon honnan tudja, hogy most van a születésnapom? Ő talán mindent tud, vagy Ő a Mindenható?-
Felnéz az égre, lesöpri arcáról a fehér hópelyheket, és csak úgy mondja kicsit szégyenlősen, nagy alá- zattal:
- KÖSZÖNÖM!
- KÖSZÖNÖM ISTENEM!