Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 397
Kucza Anikó: Magam
Sárga süvegét emeli a nap.
Talpam alá kap a szél,
s fúj, mint aki
mindent megígér.
A szoknyám térdig ér.
Por fújja bőröm, tűröm.
Ingujjam is, karomra,
s elindulok a vadonba.
Világot látok.
Csendben kiáltok,
lányosan kurjantok egyet,
le csípek a fáról egy meggyet.
Magját kiköpöm bohémul,
pimasz mosolyra fordul
ünneplő szám széle.
Ez itt a világ eleje s vége.
S én itt fogok élni,
remélni, megtérni,
hol magamban meglátom,
magam, utam s barátom.