Közönyünkből ne

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 279

Közönyünkből ne…

Otthonaink partjára vetett
a vírussal fertőzött utca.
Csordultig töltjük létünk tört poharát,
ránk ömlik jólétünk felesleg-cucca.

Folt lapít a féltett abroszon,
kávézaccal rezeg a reggel.
Csikkeket nyomkod a füstös délután.
Zárt ajtó mögött küzd kettő az eggyel.

Megsötétül minden megszokás,
nem őrjít meg már a hírtelen.
Csak a fénytelen, belakott alagút,
hol sótlan a só, az íz meg íztelen.

Alvó dobogás, kis szívzörej.
Ölelés, csók helyett kézmosás,
mert mindenütt jó, de a legjobb otthon.
Fertőtlenített tizennyolc karikás.

Kint tavaszi hadjárat készül:
vad madárhad vadászgépei.
Rügybomba robban, virág-aknára lépsz.
Média-falka: száma van, meg szeri.

Most két méter táv, mind külön ül.
Nem számít, hogy bezárt az idő.
„Maradj otthon!”-parancsol rád a jövőd.
Közönyünkből ne nőjön új temető!