Középen anyám
Írta: Lencsés Károly
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 200
középen anyám
(anyámnak)
Nagy télbe mentünk bele.
Hófúvás járt a decemberre,
már túl messze a Mikulás,
még túl messze a karácsony ahhoz,
hogy a nyögött napok extázisban
tartsák a gyerekfejet.
Át a négyzet alakú parkon.
Ázott falú a szürkénél egy árnyalattal
sötétebb, négy emeletnyi
tömb őrzött csókot kapualjban, asszony fenyítést,
vasárnap és gyerek bömbölt, amolyan ne
bántsd anyusan hullott a fuga,
rést nyitott a fogatlan betonarcon,
azért egy ablakból nevetést
is elraktározott a panelemlék,
anyámét a húgomét, én már akkor sem nevettem.
És ezek a betonkaréjok, mint a középkori bástyák,
lassan belehaltak a népfigyelésbe.
Pattogzott képéről a megdermedt vigyor,
néha a nyakamba hullt, odakaptam,
mintha elcsípni akarnám, még mielőtt elkárhozik.
Kopasz tölgyek közt az évszak után űzött
játszótéri lárma a vasrudaknak jégcsapot!
jégcsapot kiáltott mindre a Télapó vagy Isten,
bár 2019-ben lehet a kettő ugyanaz
decemberi és júniusi poszteren
egy mobil wc falán.
A jeges szél piszkálta
hinták láncain fagyott kölyöktakony
csikorgott ott, ahol a metsző
huzat rálehelt, aztán ráharapott.
Vendégségbe mentünk
a húgom, középen anyám, és én.
Jó messze volt a buszmegálló,
hiába centiztük ki az időt, a busz elakadt
s mi vártunk...
vártunk hazafelé is, és dupla annyit gyalogoltunk,
akikhez mentünk nem voltak odahaza,
pech,
még nem voltak okostelefonok,
jöttünk haza dideregve, éhesen,
de a buszon egy egyesülésbe veckelődtünk,
bár volt szabad kettes is, csak hogy egymást
melegítsük. Anyám ült a húgom az ölébe,
én guggoltam a térdének dőlve, s hallottam,
hogy ver a szívük, hiába a nagykabát, a
motorzaj, és hogy a szél fagyott hópelyhekkel
bombázta a nagy csuklós csühös hátsóablakát.
A teret nem fújta el a tél,
nem temette be a hó, valaki jajgatott
a négyzet alakú tömbök négyzet alakú
ablaka mögött.
1986 telén, már otthol,
meglepetés volt a fokhagymás pirítós
gőzölgő teával, azt hiszem életem egyik
legszebb napja volt mögöttem,
a húgom, anyám középen, és én, aki
már akkor sem nevettem.