Körforgó
Írta: Paál Marcell Hesperus
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 209
Körforgó
Ágakat karcol
a sűrű hideg,
csontra vetkőzteti
a szél a fákat,
vetkőzöm én is,
a novemberrel
együtt, a szélre
bízom bőrruhámat,
a hidegre húsom,
inam, izmaim,
eldobálom buzgó
hiányod, mígnem
felsejlenek csontjaim.
.
Egyszer csak
megjelensz
és felöltöztetsz,
vázamra teríted
fényruhádat,
rám kúsznak ismét
az izmok, az inak, a hús,
titkolt könnyeid
véremmé válnak,
illatod balzsam,
bódító március.
.
A fákon újból
fészket kócol
a novemberi szél,
és vacogni kezdenek
sorjás csontjaim.