Írta: Hepp Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 297
Majd magunkra húzzuk barna őszünk,
nem játszunk, már nem kergetőzünk,
mohás odú-sötétbe bújva össze
várjuk, jössz-e,
vergődünk, örök vigyorba dermedt
arccal könyörgünk csepp figyelmet,
marunk, amerre sejtünk kezet, lábat,
mint az állat,
világtalannak ha ránk találnál
félelmeink palánkfalánál,
ne fordulj el, segíts, hogy újra lássunk,
Messiásunk.