Könnyhályog
Írta: Kovács Attila
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 234
Könnyhályog
Azt hittem, múló mérföldkő csak a csend,
s amíg az árnyak éhe vágy alá rogy,
rövidebb lesz, tűnő a várakozás
szerelme - távolodó utad járod...
Vártam, hogy szárad majd lélekdagonyám,
s te bátorodsz, szaladsz felém mezítlen,
nem féltve többé bőröd drága-topán
fehérjét - sötét hintód meg-megbillen...
Már tudnom kén', hogy drágán porlik a kő,
agyagba vájt szemem bambulva szárad,
és alabástrom tested is kezemtől
takarod - nézem, ahogy tejköd árad...