Kondra Katalin - Minden nő másfajta virág
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 647
Kondra Katalin: Minden nő másfajta virág
Imola, Ibolya, Írisz virágok is lehetnének egy szépen gondozott virágoskertben, de ez a történet három nőről szól, akik egy kávézóban ülve látszólag kellemesen beszélgetnek. Azt hinnénk jó barátok, de csak a sors fintora hogy összejöttek, az oka pedig Gyula.
Imola szőke rövid hajú, fekete szemű, bizalmatlan. Ibolya vállig érő barna hajú, szeme kék, óvatos. Írisz hosszú vörös hajú, szürkészöld szemű, titokzatos.
Gyula negyvenes, enyhén kopaszodó, átlagos fickó. Foglalkozását tekintve kertész, aki előszeretettel vállalja elhanyagolt kertek gondozását, s nem csak a virágokhoz vonzódik.
Először Imola férje volt, másodszor Ibolyáé, harmadszor pedig Íriszé, akinek pár napja az a gyanúja támadt, hogy Gyula egy újabb virágot nézeget.
- Csak a növényekhez ért, ahhoz nem, hogyan kell eltüntetni a nyomokat – magyarázta újdonsült ismerőseinek Írisz.
- Ez nem baj. Így találtál meg minket is – jegyezte meg Ibolya.
- Mit akarsz tőlem? – kérdezte Imola.
- Nem is tudom. Én egyszerűen csak beszélni akartam valakivel, aki megért.
- Hát persze. Ki érthetne meg nálunk jobban, hiszen mi tudjuk milyen az, amikor Gyula elhagy.
- Talán sikerül megakadályozni, ha segítetek - sóhajtott Írisz, majd folytatta. – Azóta gyanakszom, amióta egyre több időt tölt a számítógép előtt.
- Tényleg? – kérdezte Imola gúnyosan. – És mire gondoltál akkor, amikor hanyagolt?
- Sokat dolgozik. Tudjátok egy kert rendben tartása nagyon időigényes.
- Tudjuk.
- Nos akkor meg kell értenetek. Szeretem őt, talán nem tettem meg mindent, nem mutattam ki eléggé, hogy mennyire...
- Én is így voltam az elején – jegyezte meg Ibolya. – Azt hittem nem vagyok elég jó neki, amikor megtudtam, hogy félre... dühös voltam, de nem Gyulát okolták, hanem azt a bizonyos másik nőt, bosszút akartam állni...
- Én igenis küzdeni fogok, megkeresem azt a nőt – jelentette ki Írisz.
- Nocsak, ne olyan hevesen! Ne feledd, engem veled csalt meg, mégsem téptem ki a szép vörös hajadat – mondta Ibolya kissé szarkasztikusan.
Íriszben elakadt a szó. Mindeddig nem úgy tekintett önmagára, mint olyan nőre, aki lenyúlta más nő férjét.
- Ez a pasi nem ér annyit, hogy miatta hajba kapjatok – jegyezte meg Imola.
- Bocsássatok meg, nem is tudom mit képzeltem, hogy éppen tőletek kérek segítséget, csak össze vagyok zavarodva. Azt hittem szövetségesek leszünk, hogy együtt kitalálunk valamit.
- Ha Gyulán akarsz bosszút akarsz állni, abba benne vagyok! – mosolygott Ibolya.
- Én már rég tovább léptem, nem haragszom senkire, nektek is ezt kellene tenni – vélte Imola.
- De velem még nem történt meg, ami veletek. Nem tudok tovább lépni. Sejtem, hogy mire készül, de... Minden képét lájkolta annak a ri... nőnek.
Imolát untatta a sztori, tíz év távlatából már el is felejtette mi volt, Ibolya még nem teljesen, őt alig egy éve hagyta faképnél Gyula Írisz miatt de, hogy most vele is ezt teszi, ez kicsikart belőle némi együttérzést.
- Mi a neve? – kérdezte.
- Rózsa.
- Minden nő másfajta virág, és véleményem szerint a rózsa szúrós, tehát veszélyes.
Írisz idegei pattanásig feszültek.
- Hosszú vörös karmai vannak!
- Lányok, nézzetek magatokba! – emelte fel hangját Imola. – Alapvetően mind egyformák vagyunk, egyikünk se jobb vagy rosszabb a másiknál. Ibolya, te mit éreztél, amikor Gyula átemelt azon a küszöbön, amelyiken engem is? Belegondoltál, hogy ugyanaz a ház, ugyanaz a hálószoba, talán még az ágy is ugyanaz... És te Írisz? Úgy gondolod megérte?
Ibolya Íriszre nézett, aki a padlót bámulta.
- Gyula egy Darázs! – folytatta Imola. – Ha arra gondolok hány nőre fog rászállni még, hogy az ő nektárjukat is megkóstolja...
- Ez iszonyú! – sóhajtott Írisz. – Elképzelni is szörnyű, meg kell állítanunk, majd csak kitaláljuk hogyan, nem igaz?
- Nem lesz könnyű. Mi nők kislányként a hercegről álmodunk, aztán beérjük egy kertésszel. Amikor Gyulát megismertem még nagyon fiatal voltam, alig húszéves. Nem sokat tudtam az életről, gyorsan levett a lábamról, vakon elhittem minden szavát, és szerettem. Harminc éves voltam, elváltunk, persze fájt, hogy más nő miatt. De amikor nem volt velem, nem hatott rám, lassan kitisztult a kép, rájöttem, hogy a nagy szerelmi hevületben elpazaroltam az életemből tíz évet. Tíz évig minden úgy történt, ahogy Gyula akarta.
Ibolya és Írisz megrendülve hallgatta Imolát, közben mindketten a saját életükre gondoltak, amelyről sokáig azt hitték boldog, és hogy ennek a boldogságnak csak egy másik nő a gátja.
A rádöbbenés olyan volt, mint amikor egy szoborról lehull a lepel. Ez a szobor most Gyula volt, és egyáltalán nem hasonlított Michelangelo Dávid szobrára.
Ibolya megkönnyebbült, úgy érezte végre pont került a történet végére.
Írisz sírt.
-Mióta is vagytok együtt? Egy éve? – kérdezte Imola és vigasztalóan megpaskolta a vállát.
Írisz bólintott.
- Legyél hálás a sorsnak, hogy csak egy évet pazaroltál el. Most hány éves vagy?
- Harminc.
- A szemét! – szisszent fel Ibolya. A többiek kérdőn néztek rá.
- Nem értitek?
- Mit?
- Mindhármunkat akkor ejtett, amikor harminc évesek lettünk.
- Akkor velem eleve rövid időre tervezett – zokogott Írisz, Imola pedig vigasztalta.
- Ne sírj! Mindhárman gyönyörű, fiatal nők vagyunk. Gyula egy öntelt jelentéktelen figura, aki kihasználta, hogy nem volt önbizalmunk. Önteltségét az újabb hódításai csak növelték.
Írisz miután letörölte a könnyeit, arcán elszántság tükröződött.
- Kigondoltam valamit.
- Hamarosan zár a kávézó, – nézett az órájára Imola.- Igazán kellemes volt veletek...
- Tanulságos – vélekedett Ibolya.
- Mi lenne, ha otthon folytatnánk – pattant fel Írisz.
- Otthon? Úgy érted nálatok?
- Igen, az a ház nektek is az otthonotok volt.
Egy pillanatra mindannyian elhallgattak.
- Végül is, nem ördögtől való – szólalt meg Imola.
- Dehogynem! – kuncogott Ibolya.
- Akkor benne vagytok? – csillant fel Írisz tekintete.
- Csak, ha van otthon vodka.
- Van hát!
Este amikor Gyula fáradtan hazaért a melóból, ahogy belépett az ajtón, azt hitte kápráznak a szemei, mert az összes felesége ott ült a nappalijában és mind egyszerre mondta
„Szervusz drágám, milyen napod volt?”