Írta: Miklya Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 227
Kölcsön
Raktáron elmúlt életünk minden szorongó dallama,
még nem tudjuk, mi kell nekünk, mit kínál ostobán a ma,
még nem tudjuk, mit tár elénk az új kölcsönhatás-modell,
miről nincs sejtésünk se, és miről sejtjük, hogy tudni kell,
mit hordoz minden lüktetés, minek a monoton zene,
miért nincs háttérzaj, zörej nélkül a csend, a hang sose,
miért a rések fókuszán áttűnő máslét vákuuma,
mi végre onnan lüktetés, ha innen fáj a sok csoda,
ha unalmassá válik, és a könyökünkön távozik,
miközben gajdoljuk, hogy minden, minden, minden változik,
miért az újat szomjazó, régit felejtő szenvedély,
miért nyit újra ablakot zárt otthonunkon át az éj,
a minden is, e puszta szó, miért tör örökké elő,
a fel-feldobott néma kő miért nem marad múlt idő,
honnan az ének éneke, mért gravitál két nem között,
mitől lesz raktárkészletünk kifogyhatatlan és örök.