Írta: Jahoda Sándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 459
köd előttem, köd, utálom
nem jókedvemből vagyok
szomorú. lassan ránk
sötétedik az ég. a dunán
varjak repülnek át. hova
lettek a sirályok? szelídít-
hetetlen szelek fújnak. ide-
füttyentettem a jó időt,
megint. de sose hallgat rám.
a busz dudál. a teher-
autó befékez. mindjárt kiszáll
egy ménkű-nagy matyóhím.
mégse. rémlik valami tábla:
tiszta égbolt, derűs ház.
vajon milyen lehet egy
családi élmény? állítólag –
szuper. az élet túl szép
ahhoz, hogy igaz legyen.
á, végre leszállhatok. nehéz
sóhaj tör fel belőlem.
belevegyül a ködbe.
korántsem az utolsó.