Kóbor
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Molnár Jolán
Versek
Kóbor
Megkopott a kárpit,
feslenek az évek,
nem kell várni bárkit,
csak felednem téged.
Dobozban fényképek
megférnek egymással,
mint feslő szépségek
őszi hervadással.
Préselt hóvirágnak
széthullott a szirma,
rózsa pírja sápad
gyűrt selyempapírra.
Elszállt már a hóbort,
hűlő érzés csupán
kódorogni kóbor,
veszett vágyak után.