Írta: Bodor Rajmund
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 371
Kő vagyok
Mintha egy leejtett kő lennék,
mely elgurul a földön.
Iránytalan cikázik,
s kopogva megáll.
Talán kő voltam előző életemben,
talán ember-létem álom, halál.
Nehéz vagyok, szürke és hideg,
nem ismerheti senki se meg,
mit rejt az érc-időtlen mag.
Régen álmodtam magamnak
egy lüktető szívet,
de mint kiderült, az is csak kődarab.