Írta: Riba Ildikó
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 290
Kiszolgáltatott
Vándorló időm
már kopottan kuporog,
pihen pillanat résén.
Alattomosan
szurokfeketén kísér,
szédülök mélységében.
Végtelenében
görcsösen kapaszkodnék,
koloncként lógok rajta.