Kiskőrös felé

Írta: Török Nándor


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 291



Kiskőrös felé
 
Itt könnyen érthető, miért
puszta igazán a puszta.
Így télvíz idején a Nap
tán még felkelni is lusta.
 
A szabadságnak múltja van,
s a múlt a jelent részegen
úgy kergeti, mint tél az őszt
a barackültetvényeken.
 
Felelúton szembe jön egy
tettekben fogant hangulat,
Petőfi ifjú szelleme
minden csárdában ott mulat.
 
Szülőházához érkezem,
s feledem a kor bánatát,
véle mulatok hajnalig:
elképzelek egy jobb hazát
 
(mit ő már rég megálmodott),
hol szabadság és szerelem
teszi szebbé a világot...,
de embernél a kegyelem!
 
S nem pusztába kiáltott szó,
amit az ajkam eldadog
úton a téli világban,
hol lesnek rám az ordasok.