Kiskőrös felé
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 291
Kiskőrös felé
Itt könnyen érthető, miért
puszta igazán a puszta.
Így télvíz idején a Nap
tán még felkelni is lusta.
A szabadságnak múltja van,
s a múlt a jelent részegen
úgy kergeti, mint tél az őszt
a barackültetvényeken.
Felelúton szembe jön egy
tettekben fogant hangulat,
Petőfi ifjú szelleme
minden csárdában ott mulat.
Szülőházához érkezem,
s feledem a kor bánatát,
véle mulatok hajnalig:
elképzelek egy jobb hazát
(mit ő már rég megálmodott),
hol szabadság és szerelem
teszi szebbé a világot...,
de embernél a kegyelem!
S nem pusztába kiáltott szó,
amit az ajkam eldadog
úton a téli világban,
hol lesnek rám az ordasok.