Kiskocsma blues
Írta: H. Gábor Erzsébet
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 352
Kiskocsma blues
Vörösbort kortyoltunk testeset,
gyertyaláng imbolygott részegen,
odakinn szurokszín este lett,
parázslott bennünk az érzelem.
Gomolygó füst úszott - nem zavart,
Pier’, egy szép sanzont énekelt,
- csodás volt éjjel a Szajna-part -
bús dala, senkit sem érdekelt.
Mellettünk vén költő verset írt,
s bájait kínálta kurtizán,
- arcára rúzsával kenve pírt -
lehajolt - s nem volt épp úrilány.
Csókod az ajkamhoz lágyan ért,
fülembe dúdoltál búgva, dalt,
mint nászlázú lepke, lámpafényt,
a szívem szeretni úgy akart.
Jeges és kihalt a Szajna-part,
messzire sodort az árva sors,
hallgattam volna a kocsmazajt,
de ahányszor mentem, zárva volt.