Írta: Szabó Zsófia Judit
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 281
Kíséret
Ujjai lelkes elhivatottsággal járták jól ismert táncukat a billentyűkön.
Szerette a gondolatot, hogy ő nyitja meg a misét. Ettől úgy érezte, lepelbe burkolt ellenszegülése rátelepszik az egész szertartásra.
Ahogy a hangszer dallama egyik pillanatról a másikra betöltötte a templomtest hideg csöndjét, elméje teljesen kitisztult. Erősen kellett összpontosítania szent küldetése sikerének érdekében.
A liturgia zenekíséret nélküli részeit ki nem állhatta. Olyankor békétlenül lüktető amigdalája nehezen tudta elfogadni ittlétének egyetlen okát. Türelmetlenül várta, hogy végre otthon legyen, és szokásának megfelelően, saját szertartása révén lemoshassa magáról az áhítat mocskát.
A küldetés teljesítése közben mégsem gondolt erre. Mialatt az orgona parancsoló hangja utat vájt magának a hajó végétől a főoltár felett szenvedő Krisztus-szoborig, semmi máshoz nem fogható elégedettséggel töltötte el a tudat, hogy milyen példátlan szolgálatot tesz urának.
Hangsorai hétről hétre cikáztak a hívek között. Nemcsak hallotta őket, de a bőre egész felületén érezni vélte, ahogy körútjuk után izzadtan visszatérnek hozzá, kötelességük végrehajtását követően sorba állnak a kiérdemelt jutalomért.
Ő pedig termékenységüket készségesen méltányolta akképp, hogy az újabb akkordokban erejét mind jobban megfeszítve lassanként emelte a rontásdózist.