Kisbetűs élet
Írta: Somogyi Feri
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 369
Kisbetűs élet
Nincs már semmi. Megeszed, amit főzök, de már meg sem köszönöd. A tévében csak sorozatot nézel. Meccset alig. Néha egy-egy kvízműsort. Engem nem engedsz oda. Azt mondod, csak belebeszélnék. Pedig nem mondok semmit. Inkább olvasok. Várom, hogy a fiunk felhívjon. Nem hív. Azt mondja, mi mindig csak panaszkodunk.
Nincsenek barátaink. Valahogy elfogytak. Nem keresnek. Nem érnek rá. Itt maradtam, veled összezárva. Néha azt érzem, kicsi a ketrec. Pedig még az Óbudai Életunt fesztiválra is
elvittél, hogy lássam, nem vagyunk egyedül. Higgyem el, ötven felett már nincs semmi. Szex meg főleg. Amikor csak szóba kerül, te máris belekezdesz egy monológba, hogy ebben a korban már nem megy. Nem is szabad erőltetni. Olvastad egy magazinban. Minden könyv erről szól. Te olvastad őket. Úgy éreztem el akarod mondani. Sorról sorra. Tele az összes idegen kifejezéssel. Egyet sem akartál kihagyni. Mondtad és mondtad, éreztem, ahogy nő az agyam térfogata, arra gondoltam, a tavalyi sapkám már biztos nem jön a fejemre, és éreztem, ma sem fogunk szeretkezni. Mi nem. Mi talán soha. Ez jutott eszembe, mikor megkérdeztem, vagy csak a hangomat hallottam tisztán és érthetően, gyere Gyula szexeljünk, erre te rögtön felháborodtál, hogy ez most, hogy jutott az eszembe. Mondtam, mert régen csináltuk, és hiányzik. Erre te széttártad a karod, hogy ez momentán nem aktuális.