Kis magyar szégyenkultúra
Írta: Vörös István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 225
Kis magyar szégyenkultúra
Hogy dögölne már meg! –
ez tör föl belőlem, mikor a nagyhangú,
hőzöngő, evangéliumellenes,
gyűlöletkeltő és -okozó
kényúr fotóját meglátom.
Az egyiken háttal áll,
zsíros nyakszirtjétől fog el az undor,
a másikon végtelenbe nyúló
kerítés mellett menetel hozzá méltó
bizalmi embereivel, a smasszerekkel.
Hogy dögölne már meg! –
ez visszhangzik bennem,
kiver a víz, szaporább lesz
a pulzusom.
Aztán a szégyenbe vörösödök bele,
idáig züllesztett ez az alig ember,
ez az önmaga szolgája, ez a népgyűlölő.
Olyat kívánok, amit nem kívánhatok
még neki se, nekem ártana, tudom,
de elfog a vágy, a titkolt,
szégyenletes vágy, mint az öregedő
ügyvezető igazgatót, amikor
hajnalban fiúpornót néz
az interneten.