Kis kavicsként
Írta: Nagy Antal Róbert
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 317
Kis kavicsként
E földön nem veti be magát az éhes éj,
csak gyűrött takaróját a hajnalra dobja.
Átbukik a fény, s mint az érett dinnyehéj
megreped az ébredés. Pokoli a szomja
a letiport rózsákon ágaskodó létnek.
Folyton tapos, harapásától véres a száj.
Felkapja valami, s ahogy fent elégnek
vágyai, kis kavicsként a semmibe szitál.