Kilenc leonínus
Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 341
Leonínusok
Pár leonínus a mérce, a lenge poétika férce,
játék, tollközi krix krax, tarka pacákat is itt kapsz!
Nem mutogatja az égbolt, azt, ami van s ami rég volt,
messzire szertevivő társak a Tér s az Idő!
Színteli, néma robajjal fényriadót ver a hajnal,
ébred az angyali, tág, nap-csalogatta világ!
Oszlik az éjszaka kontya, nappalok őrszele bontja,
lombközi nászba gurít erdei sok fa-hurit.
Tündököl íme a nappal, fényt elegyít a zamattal,
boldog időket igér, buzdul is erre a vér!
Lassudan ébred agyunkba a tennivaló meg a munka:
villan a sok kicsi sejt, nagy, konok álmokat ejt.
Langymeleg is, ha magasztal, nincs kikelet, se tavaszdal,
mégis a friss levegő sóhaja életerő!
Prémiumot követelnek a megrövidült jövedelmek,
roncskocsis ős-telepes még sokat ő se keres!
Annyit termel az ember már, hogy adóznia sem kell:
Pénze is épp, hogy elég, nem nehezíti zsebét!
(2O13 jul. 17.)