Írta: Wessely Gábor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 530
Kikötő
Útja végén partot ér az ember.
Visszanéz, és nincs mögötte tenger.
Bárkáján már sehova sem juthat,
s itt mindent un és mindenkit untat.
Poharából kicsordul az emlék…
Nem riasztja; csábítja a nemlét.