Kikötő

Közzétéve: 3 éve
Szerző: Wessely Gábor
Versek
Kikötő

Kikötő

Útja végén partot ér az ember.
Visszanéz, és nincs mögötte tenger.
Bárkáján már sehova sem juthat,
s itt mindent un és mindenkit untat.
Poharából kicsordul az emlék…
Nem riasztja; csábítja a nemlét.

Keresés
Friss hírek
Pályázati felhívás Főszerkesztőnk irodalmi műsora az újszászi Idősek Otthonában
Kiemelt művek
Ahogy elsétálsz Az új hús A halál majdnem mindent rendbehoz Átváltozás Hogyan olvassunk Márait?
Legújabb művek
A zuhanó ember Tavaszi virágszimfónia Ahogy elsétálsz Nosztalgia-tél A titokzatos Eugénia
Kategóriák
A Hetedik Egyesület ügyei Első közlés Szerkesztőségi cikk Versek Novellák és kisprózák Dráma, színmű Fordítások Kritika, recenzió Tárcák, tanulmányok Publicisztika Képzőművészet Interjúk, riportok Audio Video Nekrológ Gyászhír Hírek Pályázat Műhely