Kikötő

Közzétéve: 4 éve

Versek

Kikötő

Útja végén partot ér az ember.
Visszanéz, és nincs mögötte tenger.
Bárkáján már sehova sem juthat,
s itt mindent un és mindenkit untat.
Poharából kicsordul az emlék…
Nem riasztja; csábítja a nemlét.

Keresés

Friss hírek

BÁBEL CSENDJE elnevezésű nemzetközi költőfesztivál Pályázati felhívás

Kiemelt művek

Mégis vadász lettem A hasadás hangja Recenzió Szilasi Katalin Tört tükör című verseskötetéről Dzsungeltúra A tárgyak lázadása

Legújabb művek

Ráncos a Föld bőre újratervezés Ni* (ncs benne villamos) Antimese Domborul a sík

Kategóriák

A Hetedik Egyesület ügyei Első közlés Szerkesztőségi cikk Versek Novellák és kisprózák Dráma, színmű Fordítások Kritika, recenzió Tárcák, tanulmányok Publicisztika Képzőművészet Interjúk, riportok Audio Video Nekrológ Gyászhír Hírek Pályázat Műhely