Írta: Verebi Éva
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 527
Kifosztottan
Rühes kutyákon
vágtató részeg angyalok,
a reggeli ködben
gyónnak, mind megkísértve,
fény után kapnak,
tépve szárnyuk tolla közül
a szennyes valót,
a csatak keserédest.
Ki hisz majd nekik,
ki látja bennük, maradt e
még ásónyi termő
és értékes földkupac,
ha a rozsdás szív
már nem emlékszik az első,
galaxisok között
megtett Nagyutazásra.