Kifilézve
Írta: Jóna Dávid
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 190
Kifilézve
Szerettem, amikor be voltam sózva,
amikor végre nem beszéltem le magam mindenről,
még saját magamról sem,
amikor siettettem volna a percet, a napokat,
amikor elképzeltem az érkezést.
Mindig akartam valamit várni,
visszaszámolni,
utat látni ott, ahol nem volt, ott is,
mindig akartam hinni,
de a kérdések belülről rágták szét
a félkészen kapott hitet.
Ma már szeretem azt őrizni, ami van,
nem akarnék többet, mást, jobbat,
nem szeretem a kijelentő, sem a kérdő,
pláne nem a felszólító mondatokat,
a csendet inkább,
az örökkévalóság pillanatnyi csendjét.
Itt fekszem az ágyban,
mint egy kifilézett lazac,
kivágott gerinccel, levágott uszonyokkal,
rózsaszín húsomat épp egy kés szeleteli,
és hamarosan újra be leszek sózva:
most így lelkesedem,
szívem most így van teli.