Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 239
Kicsöngetés előtt
menetet vágok az Időbe
így próbálom magamra
szerelni a holnapot
de csupán a kétségbeesés
növeszt pihéket
röpképtelen napok
*
verset hajítok a felejtésbe
talált süllyedt
torpedójáték ez
(kicsöngetés előtt)
a négyzetrács-Időn
*
játszom
pedig figyelnem kellene
fehér krétaívből miként lesz szivárvány
szótáraznom kellene biflázni
pipacsot füvet szöcskéket
hogy szó szerint lefordíthassam
a rétet
*
ki értem már az éjszakát
nyugtatom
de a bennem-lakó gyermek retteg
és homlok barlangfalára hiába festek
álmot szépnek és színesnek
mégis izgatott mert érzi én is félek
és egymás kezét szorítva lessük
mikor indulnak el a fekete bölények