Írta: Kőrösi Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 207
Kezed kezem mellett most nincsen
Kincsem
Csak kapkodva-aggódva szedem a levegőt
Tudattalanul is mindenhol őt
A nőt
Keresem
A szederillatú fürdőszobában
A friss nász-lepelbe göngyölt ágyban
Űzött szerelmünk pergő medrében
A keresztúton túl, a puszta fényben
Látom őt
Pedig délibáb csupán
Arany színekkel festeném és ölelném a semmit
Akit láttam, éreztem, becsültem ezernyit
Ha kezed nincs is, valami még maradt
Tiszta, ércszínű lélegzet
A fémes feszület alatt