Írta: Stonawski József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 267
Kezdetben vala(ki)
Fa törzsén egy arc,
amúgy kihalt
a táj, kísért,
kérges tenyerén hordalék
a város, bensőséget ígér,
csak a 442-es úton
gurul szét a csend.
A felhőket még nem
élesítette ki a nap,
szárnyakat próbál az emelkedettség.
Szájukat nyalják a kutyák,
s leugatják munkába menőkön
az eltévedt idők kezdetét.