Kézbesíthetetlen levél
Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 436
Kézbesíthetetlen levél
(Vas Tibornak)
Szálkás deszkapadlón utat vág a fénnyel
újabb hajnal s barna sarkokat keres,
nyargal, visszafordul, szembeszáll a ténnyel,
hogy te nem szólsz többé s ez már végleges.
Nincs semmi új, látod, csak a pillák szúrnak,
egy év megint eltelt, nem cseppen a könny.
Mit mondjak? Átfagyva ki örül az újnak?
Megváltást ígérő szent szó úgyse jön.
Csak feküdj nyugodtan, igazad lett mégis,
hát halált virágzott itt a türelem,
békét hozott gyötrő, kegyetlen aszkézis,
ujjlenyomat vagy egy üres üvegen.
Míg csöndes szavakkal te a halált hívtad,
morbid módon számoltad a perceket,
kitalált világod ha versekbe írtad,
rettegtél, hogy nem lesz majd, ki eltemet.
Borzongva és fázva, rekedt hangon mondom:
„ a barátom voltál”, szúrnak a szavak,
rágódom a múlton, mint az eb a csonton,
győztél, s kárpótlásként így lettél szabad.
2017