Két zsoltár
Írta: Kerekes Ernő Ferenc
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 221
KÉT ZSOLTÁR
Apokrif
Értsd meg már végre,
hogy nem létezel!
Ne írj, ne üzenj, ne telefonálj!
Felejts el örökre!
Világosan megmagyaráztam,
hogy nem te csináltál,
nem te csinálod!
Nem?!
Akkor miért ilyennek alkottál,
miért kell így élnem?
Megmondanád?
Elviselhetetlen a szégyen,
hogy ennyire hiányzol...
Budapest, 2003. február 18.
Ő és én
A galaxis-rendszerek előtte
csillogó porszemként lebegnek.
Tekintete gondosan követi,
ahogyan halad a fény.
Lágyan végigsimítja
a végtelen idő fonalát.
Egyszer csak megáll, leguggol.
Megdermedt bogarat talál.
Tenyerében lehelgeti,
amíg az lassan életre kel, felenged,
hálás kört repül
halk zümmögéssel.
Én vagyok az.