Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 449
Kereszter-André Klementina: Vigyél haza
Vigyél haza,
Hol büszke lehetek önmagamra!
Bőrömben nem csupán rozoga váz feszül,
Erő hajtja szüntelenül,
Hogy küzdjön, tegyen, legyen több,
Mint mások eszköze egy elérhetetlen Mennyországhoz.
Vigyél haza,
Mikor térdem a porba hullana!
Nem kell szóval bíztatnod gyengeségem,
Csak hagyd, hogy kezed kezemhez érjen.
Legyél te a hősöm, szabadítóm,
Amikor már senki sem látja láthatatlan könnyeim.
Vigyél haza,
Miután leégett a józanság tüskés fala!
Szólnom se kell, hisz tudod, milyen
Álmatlanul forgolódni megannyi éjjelen,
Miközben lehetne több, lehetne jobb
Egy sóvárgó sóhaj halálánál.
Vigyél haza,
Mikor túl makacs elmém akarata!
Találj hozzám utat saját makacsságoddal,
Ne hagyj egyedül szűkölő magányommal,
Mert összeroppan, elenyész e gyenge váz
Milliónyi kéretlen-akart terhe alatt.
Vigyél haza,
Mert csak te tudod az utat oda!
Elvesznék, ha nem lennél fáklyám,
Gyengéden ölelő megdönthetetlen bástyám.
Lehetek gyenge, lehetek esetlen, mert tudom,
Hogy befogad szíved meleg otthona.