Kereszter-André Klementina - Akaratlánc
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 275
Kereszter-André Klementina: Akaratlánc
Felnőttem volna? Ugyan!
Öreg voltam mindig is:
Ezernyi évet sűrített egyetlen pillanatba
A tréfás kedvű Sors,
Hogy emlékeztessen,
Halandóbb vagyok a halandóknál.
Bolyongok jobbra-balra,
Keresem, mit nem lelhetek:
Szememre fátyolként hull a sok emlék
Tünékeny valósága,
Míg az Idő villámként
Fut végig életem viharos egén.
Bölcsebb volnék? Talán.
De mit ér mindez,
Ha csak csomózom szoros béklyóim
És fulladásra kárhoztatom magam,
Miközben észre sem veszem,
Hogy elsorvad a lelkem?
Erőszakot tenni magamon
Azt igazán tudok:
Fejemet továbbra is a homokba dugom
Egy percnyi nyugalomért,
Mert ha elgondolom, mi hiányzik,
Erőt vesz rajtam az őrület.
Szelídebb lettem? Dehogy!
Szívem vad vágtában
Rohan végig az "itt és most"-on,
Szűköl, ordít, rázza láncait,
Hogy eresszem végre
Megkeresni másik felét.
Türelmet növesztettem
Páncélként magam köré:
Óvom józan pillanataim maradékát,
Kulcsaimat szorongatva
Fékezem a szörnyet odabent,
Mit "Szenvedély" névre kereszteltek.