Kerekasztal
Közzétéve: 3 napja
Szerző: László Tibor
Első közlés
Versek
Kerekasztal
Nagy kerekasztal, csillámló szemek,
messziről zengő, kedves társaság.
Mosolyuk tiszta, s beszédük pezseg,
ragyog felettük ékes holdvilág.
Közelebb lépek, s mint égő törzsek,
füstöt árasztva húsuk fellobban,
imént itt ültek, s már árnyuk zörget,
porladó vázuk földön megkoppan.
Hittem én nekik, messzi csodáknak,
kiknek közelről múlás parancsol;
– Uram, bocsáss meg gyarló szolgádnak,
ki elvágyódott olyan asztalhoz,
milyet te egykor felborítottál.