Kerekasztal
Közzétéve: 3 hete
Szerző: László Tibor
Első közlés
Versek
Kerekasztal
Nagy kerekasztal, csillámló szemek,
messziről zengő, kedves társaság.
Mosolyuk tiszta s beszédük pezseg,
ragyog felettük kéklő holdvilág.
Közelebb lépek, s mint égő törzsek,
füstöt árasztva húsuk fellobban,
imént itt ültek s már árnyuk zörget,
porladó vázuk földre lekoppan.
Hittem én nekik, messzi csodáknak,
kiknek közelről múlás parancsol,
Uram, bocsás meg gyarló szolgádnak,
ki elvágyódott olyan asztalhoz;
milyet te egykor felborítottál.