Kerék
Írta: Hepp Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 266
Kerék
Idők, kegyetlen percek, órarendek,
magának tán a végtelen teremtett
kimérni minden dolgot, hogyha végez,
a szolga visszatérjen Istenéhez
imáiban, hogy kérjen még időt,
időt, hogy mind, amit csak összehordott,
lejátszhassa, akár egy szép akkordot,
gyönyörködve az omló dallamokban
elhiggye, minden fontos dolga ott van
imáiban, hogy kérjen még időt,
időt a szépre, percnyi csókra csendet,
emlékekre, hogy régen mit jelentetett
ölelni úgy, hogy nincs határ, se árnyék,
s az érzés, jaj, az érzés visszajár még
imáiban, hogy kérjen még időt,
időt, hogy ócska álmait, ha lesznek,
úgy élje meg belül, hogy fékevesztett
játék, amelyhez végtelenre nőtt
egy csillogóan fényes délelőtt
imáiban, hogy kérjen még időt.