Kérdések, nagy út előtt
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Hámori István Péter
Versek
Kérdések, nagy út előtt
Amonnan, fentről, mondd, milyen vagyok?
Sokat változtam, megformált a kor?
Hogy égbe vittek téged angyalok,
azóta épül bennem a szobor,
de nincsen érc, se márvány, gipsz, üveg,
meg tehetség, lásd szobrászod hanyag,
odázza mindig, s fontosabb ügyek
izgatják. Ugye nincs benned harag?
Még gyerek voltam, itt hagytál hamar,
a felhők fölül most milyennek látszom:
talán öreg, vagy neked fiatal,
a messzi távol kisimítja ráncom?
Kis idő még és indulok haza.
Ugye vársz rám és megismersz, Mama?