Képzeld, Lala
Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 49
Képzeld, Lala
(Szabó Lajosnak)
Képzeld, Lala,
az idén igazi ősz van,
nem olyan november közepéig tartó vénasszonyok nyara,
vagy indián nyár, mint az elmúlt években.
Nem a visszatekintés optikája téveszt meg,
nem azért hiszem, hogy sokáig volt nyár tavaly vagy tavalyelőtt,
mert kiegyensúlyozottabb, könnyebb évek voltak,
hanem valóban így volt: egy éve, napra pontosan,
kint dolgoztam az erkélyen egész nap, rövid ujjú blúzban,
ma pedig nyálkás köd ül szemben a parkon,
a bokrok elbújnak,
sirályok és varjak köröznek a sokszínű fák fölött,
valahol égetnek valamit, füstillat száll
és arra gondolok, milyen jó, pont olyan
ez az ősz, mint gyerekkoromban volt,
amilyennek lennie K E L L.
Képzeld, Lala,
eszembe jutott, hogy talán a tél is igazi lesz,
csodálatos havazásokkal, mint Farkas Árpád
versében, vagy mint abban a régi álmodban,
térdig érő hóval, hóemberekkel,
s valamivel karácsony ünnepe
előtt, az adventi időszak vége felé,
a téli napforduló idején
a legnagyobb sötétségből
megszületik a fény, és elindul,
hogy felrázza az alvó lelkeket,
hosszabbak lesznek a napok s a bezárkózás,
befelé figyelés után már csak az marad velünk,
amit magunkkal szeretnénk vinni az új esztendőbe,
mert sikerült megszabadulni mindentől,
ami felesleges.
Mert csak akkor tudunk megtisztulva tovább
lépni, ha előtte kicsit elbújunk, előszedve
a legendákat, meséket, félelmeket,
és átdörgöljük őket az emlékezés rostáján.
Képzeld, Lala,
őseink hatalmas, szent tüzeket gyújtottak, ebbe dobáltak
jelképesen mindent, amire már nem volt szükségük.
Táncoltak, zenéltek, szóltak a sámándobok,
nagy ünnep volt!
Rakj tüzet a kertben, írd fel kis cetlikre,
mi az, aminek meg kell semmisülnie,
aztán égesd el mindet.
Mágikus erejű az ekkor gyújtott tűz,
azt mondják.
Képzeld, Lala,
Sólymot is röptettek, mert úgy tartották,
olyan magasra repül, hogy közvetít az ég és a föld között.
A szabadságot is szimbolizálta, milyen szép, ugye,
repülj, repülj magasra, gondolat,
ha már az embernek szárny nem adatott.
Hadd szálljanak szabadon a vágyak most is,
mint őseink legfontosabb ünnepén,
örüljünk a fény születésének,
ami annyit jelent, hogy a sötétség
után világosság következik,
a hervadás után virágzás,
a fájdalom után öröm,
ebben az előre elrendelt körforgásban
mindig van remény.
Amíg élünk, mindenre van megoldás.
Minden, ami igazán fontos,
megtörténik velünk.
Ott leszek én is melletted gondolatban.
Aztán együtt várhatjuk a fényt.
Megjelent a Dunapart Magyazinban 2024. decemberében