Írta: Pődör György
Közzétéve 5 hónapja
Megtekintések száma: 243
Képletes vers
Nektártól függ méz s illata,
nem a méheké a babér.
Dönghet a szárnyak kis hada,
nem bölcs a siker, csak kacér.
Elfárad, ki a hegyre megy
dolgozva minden méterért.
A csúcson minden egyre megy.
Kinek-kinek: ha véget ért.
Az idő sűrű, mint a méz.
De sunyít benne egy képlet.
Mást érez, aki visszanéz,
és mást, aki csak most ébred.