Kázmér End
Írta: Bardócz L Csaba
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 248
Kázmér End
Volt egyszer egy szúnyog,
úgy hívták, hogy Jacques,
azt hitte a szemhéjamról,
hogy egy hálózsák.
Alábújt a pofátlan,
éreztem, hogy ásít,
ó, de könnyen kidobtam,
pislogva egy óriásit.
Volt egyszer egy bögöly,
úgy becézték Ming,
azt gondolta a bokámról,
hogy a Burger King.
Beléharapott és alig
fogta vissza magát,
ám kezem váratlan érte,
ott is hagyta minden fogát.
Élt egyszer egy darázs,
családneve ló,
bejelölt a fészbukon,
hát nem ennivaló?
Visszajelöljem, vagy mégse?
-rágott vad dilemma -
s közben rám írt egy kis dongó,
kinek neve Emma.
Emma régi ismerős,
Kolozsvárt lakik,
bátyám szerelmes volt belé,
igaz, nem fülig, csak nyakig.
Élt egyszer egy tücsök,
Kázmér, bohém prímás,
betévedt a szobámba,
azt gondolván tisztás.
Megittunk pár Bada-
csonyi szürkebarát,
s eljátsztuk az árva szívek
zárvatermő dalát.
Nógrád, 2013.