Kavicsdobáló
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 477
Kavicsdobáló
Klott gatyában, napsütötte barnán,
álltunk a csillogó vizű tó partján,
szemben a homokbánya partfala,
és a gyurgyalagok búgó dala.
Mezítláb, míg szánkba folyt a taknyunk,
lapos kavicsokat kacsáztattunk
egyszervolt kamaszidőnk víztükrén.
Gödrök sem állnak agyagos-szürkén,
oda a sok kavicsdobáló nyár,
már nem fut össze szánkban a nyál,
rég kivágták azt a vadkörtefát.
Megtanultuk a törvényeket mára.
Mert minden miértnek van oka, ára,
tömeg, sebesség, a hajítás szöge,
nyakunkba nem zúdult kételyek pöre.
Játékos kedv eltűnt kézen-közön.
Azóta ránk ült unalom, közöny,
s az idő rákja, ami belénk rohad,
és nem dobálunk már kavicsokat.
első közlés