Kavargó Szélben
Írta: Hámori István Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 289
Kavargó szélben
Féltettél mindig, ölben óvtál,
aztán kavargó szélbe szórtál.
Kórházba két karoddal hoztál,
és ott, az ágyon, megtapostál.
Hányszor szaladtam úgy utánad,
miként a sebzett állat támad?
Nem kértem soha ölelésed,
se csókod, se a szívverésed.
Szép vallomásod könnyen tetted,
amint elhittem, visszavetted.
Megöleltél, mert azt akartam,
szorításodba belehaltam.
Ott lebegek, hajnalban, délben,
fejed felett – kavargó szélben.