Katicaposta
Írta: Csonka Flóra
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 483
Katicaposta
“Képeslapom azért küldöm, hogy megtudjam, valóban igaz-e a feltevésem. Tényleg mágikus ez a postaláda? Ha nem címzem meg a lapot eljut valahova? Ha megkaptad a képeslapot, kérlek küldj egyet te is nekem, és írd meg a nevedet és hogy hol laksz. Legyen ez a rejtély immár felfedve, esküszöm neked másnak nem mondom el.
Üdvözlettel,
Cassida a Katicalány”
Ezzel az üzenettel küldtem el a képeslapot. A képeslapon, egy festmény volt látható, ez volt a legolcsóbb, amúgy is csak emiatt a kísérlet miatt kell.
2 éve kezdtem el a kutatást. A varázspostaláda majdnem hogy megtalálhatatlan volt.
Ahhoz, hogy megtaláljam igényes kutatómunkára volt szükségem, felkerestem Katicacity minden lakóját, és minden érdemleges információt összegyűjtöttem. A postásoknak a végére már teljesen elege lett a folyamatos faggatózásomból.
Hónapokon át tartó kutatómunka után, több ismeretlen helyre is ellátogattam, a magányos postaládát keresve. Egyszer még egy autópályán is át kellett repüljek, hát mit ne mondjak, az egy igazán nagy kihívás volt. Az autók csak úgy süvítettek mellettem, csoda hogy túléltem. De a vágy hogy megtaláljam ezt a ládát nagyobb volt minden félelemnél. És végre megvan, a képeslapot beletettem, most már csak a válaszra várok.
De mit csináljak amíg megérkezik? Itt az erdő szélén nincsen semmi, és most nem ehetek unalmamban, mert az útra hozott elemózsia elég kell legyen napokig amíg itt kell várakozzak a válaszra. Talán kéne találjak egy szálláshelyet magamnak, keresnem egy szélmentes zugot ahol megbújhatok.
A válasz két nappal később érkezett. Színes kör alakú valamik voltak a képeslapra téve, de nem ismerem a technikát amivel a képet a papírra rakták, nem festés az biztos. És a betűk is olyan furán voltak írva, mintha valaki ilyen szögletesen írna.
“Szia Cassida!
Különös, hogy képeslapod megtalált. Rég nem láttam kézzel írt képeslapot, ráadásul alig tudtam elkapni, csak úgy röpködött körülöttem. A nevem Esztella, és én egy galaktica vagyok, azaz egy galaktikus katica. A Callisto nevű holdon élek jelenleg, itt alig van pár galactica akinek még van nyomtatója, és tudott nekem nyomtatni egy képeslapot. A kései válaszom oka tehát ebből ered. De ha már így megválaszoltam kérdéseid, válaszolj te is nekem: Hogy került hozzám ez a levél ha a címem rajta sincsen? Én nem tudok semmiféle mágikus postaládáról amit birtoklok.
Esztella a galaktica“
Felettébb érdekes, erről a helyről még sosem hallottam, vajon valaki csak megviccelt míg aludtam? Vagy tényleg létezik ilyen hely? Én csak a napot és a holdat ismerem, na meg a csillagokat, de ilyen kacifántos nevű holdakra nem emlékszem természetismeret óráról.
Sietősen elővettem a táskámból a tollat és a tintát majd egy újabb képeslapra kezdtem írni a választ.
“ Szia Esztella!
Meglep válaszod, szinte biztos voltam benne, hogy te tudni fogod hogy működik ez a mágia. Sosem hallottam még arról a helyről ahol élsz. Én a Földön élek, és eddig csak a Napról, a Holdról és a csillagokról hallottam. Milyen helyek vannak még ott?
Van még olyan mint a Föld? Vannak máshol is katicák? Tudsz nekem küldeni egy festményt a világodról? Neked is piros a hátad?
Én már két éve kutatom ezt a postaládát. Kicsi Korom óta hallottam róla meséket, és legendákat, de senki se hitte hogy igaz lehet, csak én voltam az egyetlen aki keresésére indult. Egy régi katica varázsló úr volt az első használója, őt úgy hívták
Castor.
Cassida a katicalány”
A képeslapot a postaládába helyeztem, majd visszamentem a kuckómba, elővettem a jegyzeteim, és próbáltam összekötni a szálakat, de nem sikerült, összezavarodva néztem az információhalmazt majd idegesen összepakoltam és eltettem inkább. Nincs értelme ezen gondolkodnom, nemsokára úgyis több válaszom lesz, addig is előveszem a kedvenc könyvem és elfoglalom magam.
Egy fél nap múlva érkezett a válasz. Már nagyon vártam, alig bírtam az olvasásra koncentrálni, a kíváncsiságtól folyton mocorogtak a szárnyaim.
“ Szia Cassida!
Egyre izgalmasabb ez a postaláda, ha a Földön laksz hogy-hogy nem ismered a bolygót? hisz az emberek nevezték el, amikor Callistot felfedezték 1610.-ben, közel 500 évvel ezelőtt. Itt az űrben sok különböző bolygó van, vannak gázbolygók, és olyanok melyek szilárdak, de oxigén sehol sincsen. Az itt élő élőlények, emberek már nem igénylik az oxigént, a tüdejük mutálódott. Mondjuk a Földön se sokkal jobb a helyzet, az egész légkör szennyezett, széndioxiddal teli, megmaradni alig lehet a bűztől. Egyszer voltam csak ott, de az is elég volt… Egyébként, itt a galakticáknak a háta különböző színű, de mindenkinek pontosan hét petty van a hátán.
Képzeld el, régen, az ük-ükapám neve is Castor volt, lehet hogy ő volt az? Megyek és kérdezősködök kicsit a családban, ha megfejtek valamit szólok!
Ui: Csatolok néhány képet.
Esztella a galaktica”
Tehát a varázsposta a jövőbe viszi a leveleket,hisz itt még csak 1604 van, ez nagy hatással lehet a társadalmunkra, hisz ahogy mondja Esztella is, a Föld szennyezett lett, szinte lakhatatlan. Muszáj lesz írnom erről. Valahogy meg kell ezt előzni… A postaládában, volt még néhány lap, a lapon színes gömbök, és sötét égbolt volt látható, a csillagoknak nem is volt csillag alakja. A holdon kis üvegházak voltak láthatóak, valószínűleg ebben laknak.
Idegeskedve reppentem fel a levegőbe, alig várom, hogy írjon, remélem közösen meg tudjuk fejteni, hogy lehetséges ez az időkapu. Milyen mágiával csinálták, vajon engem is elvinne oda? Órákig meg sem tudtam állni, csak idegesen repkedtem fel-alá, a hangyák nem tudták mi a bajom, a madarak többször megkérdezték jól vagyok-e.
A levél érkezése jobban elhúzódott mint vártam, és el kellett menjek elemózsiáért, ha jól gondolom, még napokig itt leszek. Találtam egy szegényt növényt aminek a levelén csak úgy hemzsegtek a levéltetvek, hamar megvacsoráztam, majd a postaládához visszatérve boldogan konstatáltam, hogy megérkezett a válasz. Ezúttal egy hosszú levelet kaptam Esztellától.
“Szia Cassida! Jól gondoltam, Castor ük-ükapám ismert volt varázserejéről, és egy alkalommal mikor az időben utazott, beleszeretett egy katicalányba a jövőben, hogy tarthassák a kapcsolatot, megnyitott egy időkaput a postaládában, hogy elküldhesse a lánynak a szerelmes leveleit, mivel sajnos időutazó mágiája csak kis ideig tartott el.
A családban senki se tudta, hogy a postaláda még mindig működik, és azt hitték, hogy az ük- ükapám halálával minden varázslata megszűnt, de úgy tűnik mégsem. A Katicataxinak hála, még a marson élő nagyapámhoz is el tudtam menni, aki azt mondta, hogy ezt a postaládát titokban kell tartanom, és ha azt akarom hogy minden úgy maradjon mint most, akkor nem szabad arról beszélnem milyen ma a Földön. Azt is mondta, hogy szinte alig van már olyan varázsló aki be tudja zárni ezt az időkaput. Azt is mondta, hogy ha mi próbálnánk ezen átmenni akkor a másik végén nem jönnénk ki élve, mivel nem vagyunk hozzászokva az oxigénhez, te meg az oxigén nélküli élethez.
A nagyapám adott egy térképet, amin több hely is meg van jelölve. Azt mondta több ilyen postaláda is van, de a térkép nem a mi bolygónkon készült hanem a tiéteken. Elküldöm neked azt is, nézd meg hátha találsz még valakit aki segíthet neked a továbbiakban.
Ég veled Cassida!
Esztella a galaktica”
Bosszúsan repültem a kuckómba, és a többi információ olvasása közben minden kezd világossá válni. A helyek ahol jártam, valóban kapuk voltak, de már zárva voltak. Ez az egyetlen lehetőségem. A tollat megragadva gyorsan írni kezdtem.
“Szia Esztella!
A térképen a többi átjáró már mind zárva van, te vagy az egyetlen esélyem! Kérlek ne hagyj itt! Az világossá vált számomra, hogy te a jövőben élsz, és ígérem nem faggatlak a jövőről többet, csak segíts nekem megtudni, ki volt ük-ükapád hajdani mestere, ki volt a varázsló kitől tanult. Nem hagy nyugodni a tudat, hogy létezik varázslat, én is szeretnék varázsolni, másokkal jót cselekedni, életeket menteni. Hisz láttad mennyi katica és ember halt meg a Földön, nem szeretnéd megállítani a szenvedést?
Kérlek segíts nekem drága Esztella!
Cassida a katicalány”
Feszülten telt az elkövetkező 3 nap, nem tudtam se enni, se olvasni, se beszélgetni másokkal. Csak az járt a fejemben, hogy mi van, ha Esztella nem segít, s ahogy mondta a nem lehet majd élni. Meg akarom védeni a jövőjét a katicáknak, s majd a családomnak ha lesz egy. Nem akarok tétlenül ülni, varázslattal reményt akarok adni az embereknek, és állatoknak.
A 4.nap hajnalban levél érkezett.
“Szia Cassida!
Olvastam leveledet, és látom nagyon megviselt amit a Földről írtam neked. Szörnyű dolgokat láttam, s segítenék szívesen, de mióta erről kérdezősködtem, nagyapám jobban felügyel mint máskor, most tudtam kiszökni hajnalban, hogy a titokban megírt levelem leadjam. A varázsló aki tanította maga Titán volt, a híres katica hadvezér. De sajnos ő már nem él. De utódai is tudnak még varázsolni, talán ha ismersz egy Gemma nevű boszorkányt, akkor tőle megtanulhatod a varázslást. Amiben én tudok segíteni egy dolog: leírom a sok szörnyűség hogy jött létre.
A Földön egyre több ipari gyár jön létre, tömeggyártóról futnak le a termékek ezrei, mindezt földgáz, és szénfeldolgozásból előállított energiából, melynek széndioxid kibocsátása iszonyatosan magas, ha átálltatok volna megújuló energiaforrásokra, talán a Föld még most is élhető volna. A sok szemét, és hulladék a tengerekben és óceánokban felgyűlt, és sajnos sok állat nem élte túl. A műanyagot, ne is kezdjétek el használni, hiába olcsó, a Földnek nem jó.
Ha ezeket a tanácsokat megfogadjátok, lehet, hogy nemsokára láthatok élő fókákat.
Ennél többet tényleg nem segíthetek, a nagyapám ezt sem tudhatja meg.
Sok sikert Cassida!
Esztella a galaktica”
A cuccaim hamar összeszedtem és az irányt a város felé vettem, hogy Gemma nénikémet felkeressem, éreztem én, hogy ehhez is köze lehet az öregnek, de hogy varázsoljon. Erről álmodni se mertem.
A néni tetűsütivel fogadott, majd egy csésze friss harmatcseppet adott.
-Mondd csak nagynéném, hogy lehet, hogy varázsolni sosem tanítottál meg engem mond! Hisz tudhatod, hogy rossz célra én azt nem használnám az biztos. Mondd, tanítanál-e engem? Szükségem van rá a jövőben. - vágok egyből a közepébe. Nagynéném meglepetésében, a harmatvizet is majdnem kiköpi.
- Honnan tudsz te ilyenekről kislányom? Ki mesélt ilyenekről neked?
- Megtaláltam a varázspostát. És egy galaktica-val folytatott levelezésem során, kiderült hogy egy időkapu van nyitva benne, a varázsló aki kinyitotta, a te mestered volt egykor. Ismerted Castor-t nem igaz?
- De így van, viszont titokban kellett tartanom, mert a Földön a varázsló sosincs biztonságban. S ha azt mondanám tanítalak, akkor el kell innen költöznünk.
-S akkor van esély rá hogy megtanuljam,hogyan változzak emberré, hogy megváltoztassam a Földünk tragikus jövőjét?
-Azt nem tudom kisfiam, hogy egy ál-ember véleménye mennyit ér, a politikusok tömkelegében csak a pénz ami úr, s a minél nagyobb profit érdekében, következményekre nem is gondolva használják ki a Földet. De hiszek benne fiam, hogy ha minden ember így gondolkozna mint te, a világunk több ideig lenne méltó a tiszta, szent hírnévre.